Téli mesevilág a Mátrában
Ebben a bejegyzésben a Mátrába látogatunk el, és bemutatom a téli arcát egy fotós túra keretében.
2024.12.08. Egy vasárnapi nap kerekedtünk fel hogy ellátogassunk a Mátrába és megcsodáljuk a havas, zúzmarás téli tájat.
Előző nap még egyeztettünk Csabival az indulásról, és a helyszínről. A döntés végül reggel 7 órás indulás és Galyatető volt.
Másnap aztán neki is indultunk a kb 1,5 órás útnak. Miközben haladtunk a Mátra felé nyoma sem volt annak hogy milyen csodás táj vár minket fent, ugyanis sík területen nem volt hó. Mi azért tudtuk hogy mi várhat fent, mivel a webkamerákat csekkoltuk még előző nap.
A Mátrában aztán felfelé haladva téliesedett is a táj, zúzmarától roskadoztak a fák és hó borított mindent.
Útközben meg is álltunk egy helyen fotózni, bár nem volt tiszta időnk mert a köd azért közbeszólt, de az erdőben jó hangulatot adott a képnek.
Utunkat folytattuk Galyatetőre, itt még nagyobb volt a köd, ezért visszaindultunk egy közeli fenyőerdőhőz. A köd továbbra sem tágított viszont nem volt olyan sűrű, a hangulatot itt is biztosította a fenyvesben. Rövid túra és fotózás után tervezni kezdtük a kövi helyszínt hova menjünk.
Kékestetőn sem volt bíztatóbb a helyzet, de úgy döntöttünk Mátraházáig elmegyünk és meglátjuk hogy alakul tovább. Mátraházára megérkezve kicsit kivártunk majd úgy döntöttünk hogy erőt gyűjtünk egy lángos kíséretében. A helyzet nem javult, gyors keresés és tervezés után Mátraszentistván volt a következő cél. Mátraszentistvánon a sípark közelében parkoltunk le, majd a még nem üzemelő parkba mentünk és itt fotóztunk.
A sípályáktól nem messze volt egy kopasz hegyoldal amit megnéztünk tájfotózás céljából. Ide felérve egész jó kilátás nyílt a síparkra és a környező hegytetőkre. A köd és alacsony felhőalap itt sem könnyítette meg a dolgunkat, de azért voltak tisztább időszakok.
Innen aztán újra Galyatetőre vettük utunkat, megérkezve a parkolóba a helyzet továbbra is reménytelen volt. Úgy határoztunk kivárunk, közel 2 óra várakozás és reménykedés után feladtuk és elindultunk hazafele. Útközben még a már említett fenyőerdőnél megálltunk hogy pár képet készítsünk, itt jött egy kis remény ugyanis tisztult az ég. Egy utolsó nekirugaszkodásra visszafordultunk Galyatetőre, ahol szintén megcsillant egy kis remény. Felpakoltunk és felmentünk a kilátóba, itt aztán az időjárás úgy döntött hogy akkor nem lesz kegyes és visszaködölt. 1-2 képet készítettünk, de a teljes reménytelenséget látva végül hazaindultunk. Ősszegezve a napot, eredményes és hangulatos volt. Hogy megérte e elindulni aznap? Maximálisan!
